Korona Életjáradék Program > Blog > Életjáradék > 2025 – Egy év, ami nyugalmat hozott: történetek ügyfeleinktől
2025 – Egy év, ami nyugalmat hozott: történetek ügyfeleinktől
Az idősebb korosztály életében a mindennapok ritmusa lassabb, a döntések súlya azonban sokszor nagyobb. A nyugdíjas évek egyik legnagyobb kihívása, hogy hogyan lehet megőrizni a biztonságot és a nyugalmat, miközben az élet kisebb és nagyobb költségeivel is számolni kell.
2025-ben sok nyugdíjas döntött úgy, hogy életjáradékot köt, mert szerettek volna biztos alapot teremteni a következő éveikhez. Legtöbben a Korona Életjáradék Programot választották, amely nemcsak anyagi biztonságot kínál, hanem az idős ember otthonában maradását és nyugalmát is támogatja.
Megkérdeztük azon nyugdíjas ügyfeleinket, akik tavaly csatlakoztak a Programhoz. Így mesélték el, hogyan változott az életük, és mit jelentett nekik az életjáradék a mindennapokban és az ünnepek alatt.
János és Mária, 82 és 75 éves házaspár – szabadság és nyugalom
János és Mária egész életükben dolgoztak, takarékoskodtak, de a nyugdíj mellett mindig izgultak, hogyan jönnek ki a hónap végére. Gyermekük, Adél, nem szerette volna, hogy szülei anyagi nehézségek miatt aggódjanak, de mivel ő sem tudta őket anyagilag támogatni, az interneten kezdett megoldás után nézni. Így talált rá a Korona Életjáradék Programra.
„Mikor Adél lányunk előállt az ötlettel, egyből lelkiismeret-furdalásunk lett, mert rá szerettük volna hagyni a házunkat. Azt mondta, hogy annyi mindent tettünk már érte, hogy ezt most így tudná viszonozni. A döntés súlyát enyhítette, hogy Adél végig mellettünk volt, támogatott minket, és biztosította, hogy minden részletet átlássunk.”
2025 tavaszán János és Mária úgy döntöttek, hogy a Program EXPRESSZ konstrukcióját, az egyösszegű kifizetést választják, így a lányukat is tudták támogatni, a pénz egy részét pedig biztonságos állampapírba fektették.
„Augusztusban Adélékkal családi nyaraláson voltunk Horvátországban. Együtt voltunk, nevettünk, beszélgettünk, és a férjemmel – életünkben először – fürödtünk a tengerben. Rég volt ilyen béke és öröm az életünkben.”
János hozzáteszi:
„Nagyon hálásak vagyunk Adélnak! A Program tényleg szabadságot adott! Az anyagi aggodalmak helyett valóban az együtt töltött időre, a közös élményekre tudunk koncentrálni, ami számunkra a legnagyobb ajándék.”
Lajos, 79 éves, egyedülálló – amikor a nyugalom életet mentett
Lajos 79 éves, és egyedül él a budapesti lakásában, ahol feleségével töltötte életük legszebb éveit. Felesége két évtizede hunyt el, és a lakás minden sarkában ott vannak a közös emlékek. Bár a nyugdíja fedezte a mindennapi kiadásokat, mindig ott motoszkált benne a kérdés:
„Mi lesz, ha váratlan kiadás jön, hiszen egyre kevesebbet ér a nyugdíjam?
2025 tavaszán, egy esős délutánon, épp az újságot olvasta, amikor véletlenül elejtette a lapot. Amikor lehajolt, hogy felvegye, pont nyitva maradt egy oldal a Korona Életjáradék Programról. Lajos ekkor érezte először, mintha valami égi jel lett volna:
„Mintha az ég akarta volna, hogy észrevegyem. Ott volt a lehetőség, amit keresek, pont a kezembe hullott.”
Néhány héttel később Lajos megkeresett minket és hosszas mérlegelés után a Program kombinált konstrukcióját választotta – egyszeri nagyobb összeggel és havi életjáradékkal. Az első hónapokban már érezte a nyugalmat, de a valódi próba nem soká jött:
Nyár végén elesett, és kiderült, hogy csípőprotézis-műtétre van szüksége. Azonnal el kellett végezni a beavatkozást, a költség azonban jóval meghaladta volna a megtakarítását.
„Ekkor döbbentem rá igazán, mennyire jó döntést hoztam. Ha nem kötöm meg a kombinált életjáradékot, nem tudtam volna kifizetni a műtétet. Egy nap alatt minden biztosítva lett: a műtét, a kórház, a rehabilitáció. Mintha tényleg egy égi jel segített volna, hogy ezt a lépést megtegyem.”
A beavatkozás után Lajos heteken át pihent, és közben minden hónapban érkezett a biztos járadék, ami a mindennapi kiadásait is fedezte. Karácsonykor Lajos már otthon pihent a műtét után – a nyár végén elvégzett csípőprotézis beavatkozás hosszú hetei alatt az életjáradékból fedezni tudta a rehabilitációt és az ápolót, aki segített neki a mindennapokban.
„Ha nem lett volna ez a lehetőség, nem tudtam volna megoldani a felépülést. Így viszont minden nap biztonságban telt: volt, aki segített a fürdésnél, a bevásárlásnál, a sétáknál. Fokozatosan tértem vissza a régi életemhez, és közben nem aggódtam a pénz miatt.”
Lajos számára a legnagyobb ajándék az volt, hogy a gyógyulás minden lépését nyugodtan élhette meg, és újra önmaga lehetett, miközben a hétköznapok apró örömeit is élvezhette: egy séta a parkban, egy beszélgetés a szomszédokkal, vagy egy könyv a kezében.
Erzsébet, 78 éves özvegy – újra megtalált a béke és a szabadság
Erzsébet férje után maradt egy kis kertes házban Gárdonyban. A gyerekei messze élnek, és bár szeretnének, nem tudnak minden nap segíteni. A mindennapok sokszor magányosak voltak, és az évek során számos kihívással kellett szembenéznie: hogyan fedezze a ház fenntartását, a rezsit, a gyógyszereit és a mindennapi kiadásait. Minden hónap végén ott motoszkált a kérdés: elég lesz-e a pénz, vagy valami váratlan kiadás tönkreteszi a nyugalmát.
Tavaly nyár elején azonban rátalált a Korona Életjáradék Programra. Augusztusban már meg is érkezett az első havi járadék:
„Először furcsa volt, hogy többször annyi pénz érkezett a számlámra, mint eddig. Hirtelen minden sokkal könnyebbnek tűnt. Szeptemberben megbeszéltük a gyerekekkel, hogy karácsonykor meglátogatnak, és már az előkészületek örömmel töltöttek el. Hosszú évek óta először tudtam mindenkinek ajándékot venni, volt terülj-terülj asztalkám, még kacsát is készítettem a családnak, és magamnak is vettem egy szép felsőt. Megnyugtattak, hogy tényleg jó döntést hoztam ezzel az életjáradék-dologgal. Amikor a gyerekek elmentek, szomorú voltam, de valami különös béke áradt szét bennem. Ott, abban a pillanatban tudatosult: most már nem kell minden nap aggódnom a kiadások miatt.”
Az életjáradék Erzsébetnek visszaadta azt a nyugalmat, amit hosszú évek óta hiányolt, és újra lehetővé tette számára, hogy a mindennapok apró örömeit élvezze.
„Most már van időm és kedvem figyelni a kertre, locsolni a virágokat, főzni valami finomat magamnak, kimenni a napra, vagy leülni a teraszra egy csésze teával. A szomszédokkal is többet beszélgetek, és néha csak úgy ülök az ablakban, hallgatom a madarak énekét. Ezek egyszerű dolgok, de most már tényleg a saját életem részei, és örömmel töltik el a napjaimat.”






