„Ötven éven át minden reggel ugyanaz a rituálé. Ő főzte a kávét, én terítettem meg az erkélyen. Tavasz, nyár, ősz, tél – a reggeleink mindig a miénk voltak. Nem számított, milyen napra ébredtünk, milyen gondok vártak ránk – előbb mindig együtt kávéztunk.
– A reggelünk addig tart, amíg együtt meg nem isszuk – mondta mindig mosolyogva.
Az erkélyünk kicsi, de nekünk pont elég volt. Olyan volt, mint egy kis színpad, ahol minden nap új előadást kezdhettünk. Hallgattuk a város reggeli zaját, néha csak csendben ültünk. Voltak reggelek, amikor sokat beszélgettünk, máskor csak összenéztünk és mosolyogtunk.
Aztán egyszer csak… már egyedül vittem ki a csészéket.
De kettőt. Mindig kettőt.
Azóta is így csinálom. A kávé még mindig kettőnknek készül. Egy csészét mindig kirakok neki is. Az ő oldalára, az ő helyére. Nem hiszem, hogy ez furcsa.
Nekem megnyugtató.
Olyan, mintha nem ment volna messzire.
A reggel most már rövidebb. De mégis úgy érzem, amíg ezt a szokást megtartom, addig nem vagyok teljesen egyedül.”
A Korona Életjáradék Program segít, hogy azok az idősek, akik elvesztették társukat, tovább élhessenek ott, ahol a közös történetek születtek.
Mert az otthon az, ahol még mindig két csészét rakunk ki reggelente.
👉 koronaeletjaradek.hu
#KoronaTörténetek #TiszteletBiztonságTámogatás #KoronaÉletjáradék #EmlékekOtthona
