„A feleségemmel hatvan éve élünk ebben a házban.
Fiatalok voltunk, amikor beköltöztünk. Akkor még minden szobának terve volt: itt majd a gyerekszoba lesz, ott a közös ebédek helye.
A gyerekszoba végül könyvespolc lett.
Nem lett családunk. Nem születtek gyermekeink. Azt hittük, hogy majd könnyebb lesz ezt elfogadni, de az idő sokáig csak halkította a fájdalmat, nem tüntette el.
Aztán megtanultunk másképp örülni.
Megtanultunk egymásnak lenni.
A teraszon szoktunk ülni – egymás mellett, csendben. Néha egy-egy bögre teával, néha csak a madarakat nézve. Nem beszélünk sokat. Már nincs is rá szükség. Elég a jelenléte.
Sokan kérdezik:
– Kinek hagyjátok a házat?
Ilyenkor mindig mosolygunk, és azt mondjuk:
– Senkinek. Ez a ház nekünk ad biztonságot, nekünk ad otthont, nekünk jelent mindent. Ez most a miénk – és ez nekünk elég.
Nem vágyunk másra. Nem vágyunk több szobára, nagyobb kertre, örökösökre, akik talán sosem ismerték volna ezt a házat úgy, ahogyan mi.
Ez a ház a mi világunk. Ahol a hétköznapjaink történetei íródtak. Ahol a kert árnyékát is ismerjük. Ahol a falak is tudják, hogy milyen hangja van a nevetésünknek.”
A Korona Életjáradék Program lehetőséget ad arra, hogy olyan idősek is biztonságban maradhassanak otthonukban, akiknek nincs kinek átadni a házat.
Mert a legfontosabb, hogy a ház addig a miénk, amíg szükségünk van rá.
👉 koronaeletjaradek.hu
#KoronaTörténetek #TiszteletBiztonságTámogatás #KoronaÉletjáradék #EmlékekOtthona #OtthonÉsBéke
